A tónus egyesíti a zenei hangsúlyokat és a vizualitáshoz köthető téziseket. A komponáltság szerepe oldottabbá és árnyaltabbá válik és kapcsolatot teremt a profán és a szent időfelfogás között. Munkám során az átlépés a profán iőből és szférából a szentbe az ismétlés által valósul meg. A tudatos ismétlés jelentősége a portrék és a tájak kapcsolatának keresésében a személyes jelenlét szerepének mélyebben rejtőzködő összefüggéseire próbál rávilágítani a fotográfia egyedi formanyelvét felhasználva.