Sanghaj világvárosi törekvései már a múlt század 30-as éveiben elkezdődtek. A város mai arculatának két fontos elemét, Ázsia első felhőkarcolóját, a Park Hotelt (1931-1934) és a 2500 nézőt befogadó, légkondicionált mozit és koncert termet, a Grand Theater-t (1931-1933) egy magyar építész, Hudec László (1893 Besztercebánya-1958 Berkeley, USA) tervezte meg a modernitás iránt is fogékony kínai megrendelőknek. Hudec László Sanghaj egyik legismertebb építésze volt, több mint 60 épületet tartanak számon tőle, aminek nagy része még ma is áll. Sikerének titka, hogy bármilyen megrendelői igényt ki tudott elégíteni, invenciózusan alkalmazta a történeti stílusokat és ugyanakkor jártas volt a legmodernebb építészeti irányzatokban is.

A Felvidéken születtet és a budapesti Királyi József Műegyetemen képzett építész 1918-ban érkezett a vársoba szibériai fogságból menekülve, név és pénz nélkül, de a tarsolyában azzal a tudással, amit apjától, a besztercebányai építőmestertől és egyetemi mestereitől, a korszak legsimertebb magyar építészeitől szerzett. Az első gazdasági aranykorát élő Sanghajban eredményesen kamatoztatta tudását és már 1925-ben megnyitotta saját építész irodáját. 1937-ig tart legaktívabb korszaka, a 30-as években 50 alkalmazott dolgozik irodájában. Munkássága során tervezett templomokat, iskolákat, gyárakat, mozikat, bankokat, bérházakat, szállodát és kórházat, illetve magánemberek rezidenziáit, mindig törekedve a magas színvonalú műszaki megoldásokra, az igényes anyaghasználatra és a funkcionalista téralakításra. Fogékonysága a technológiai újítások iránt a legmodernebb megoldások felé irányította, és időtálló tervezői gondolkodásának bizonyitéka, hogy épületei ma is állnak és sok esetben eredeti funkciójukban működnek.