A FLAMMA számomra belső ragyogást vagy valamiféle lobogást jelent. Nem beszél hanem hallgat, a párbeszédet önmagával, hangtalanul folytatja. Olyan szellemi állapotot tükröz ami látható jelek rendszeréből komponál, de néma kíván maradni. Ismétlődésekre épít, megfigyel és vár, amíg a hangok újra egymásra nem találnak. Amit látok, leginkább a fenyő, vagy nád hangjához tudnám hasonlítani amit a novemberben hall az ember ha északról fúj a szél.
FLAMMAis a state of mind. It means an inside shinning or flaming for me. It starts a conversation with itself, in the quiet. It makes compositions from the systems of visual signatures. The focus is on repetition, observation. Then it needs to wait until the voices are interacting again. I see something that is similar to the voice of reed or pinewood in November, when the wind comes from the North.
FLAMMA
digital archive print, 80 x 100 cm
